Esettanulmány

Az alábbi esettanulmány Tim Roberts, az Infectious vállalalat alapítójának vezérigazgatójának történetét mutatja be. Vállalkozóként a kezdeti időszakban nehezen tudta irányítani a feladatait és “önmagát”. Amikor Tim az induló vállalkozásában visszatekintett a napjaira, nagyon csalódott volt önmagában, mert úgy érezte, hogy túl kevés eredményt tud felmutatni az adott napon. Ez nem azt jelenti, hogy fiatal vállalkozóként semmit sem csinált, ám azok a legfontosabb dolgok, amelyekben előre kellett volna lépnie, befejezetlenek maradtak.

Mivel nem volt főnöke, akinek beszámolhatott volna, nem volt munkatársa, akivel együttműködhetett volna, és nem volt csapata sem, amelyet irányíthatott volna, egyedül kellett boldogulnia, és szembe kellett néznie a saját “termelékenységével”.Az olyan zavaró tényezők, mint a blogok, a Facebook és a Twitter nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy eredményei alulmúlják a képességeit. Az idő előrehaladtával Tim kifejlesztette azokat az önmenedzselési praktikákat, amelyek segítettek a fókuszálásban, a feladatok szűrésében és saját maga elszámoltathatóságában. De hogyan is tudott kijutni a produktivitás hiányának hurkából?

Először is listázni kezdett, vagy ahogyan Tim nevezi: elindított egy feladatboxot, vagy postaládát “A feladatboxom az előszobája mindazon feladatoknak, amiket el akarok végezni. Vannak nagy feladatok, kis feladatok, fontos feladatok, jövőbeli feladatok, régi feladatok, új feladatok, munkahelyi feladatok és személyes feladatok. Ez egy óriási lista, mert minden feladat belekerül - mondja Tim.” Ez volt tehát az önmenedzselés első lépése. Egyszerűen átgondolta a fejében lévő összes elintézendő dolgot, és felírta egy listára.

Tim ma már úgy kezdi a napot, hogy listázza az összes feladatát, azért hogy tisztán lássa, mit kell az adott napon elvégeznie. Megnyitja az e-mailjét, és beazonosítja azokat a dolgokat, amelyeket még aznap el akar végezni. Ezek az ún. "ma-lista" boxba kerülnek, mint a sürgősnek és fontosnak jelölt feladatok. Fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a “ma-lista” reális, a kevesebb több elve alapján. Ezután következik a feladatok rangsorolása és a sorrend meghatározása. Tim szerint ez a folyamat legfontosabb része. “Valójában abba a sorrendbe teszem a feladatokat, amelyik sorrendben el fogom végezni őket.” Tim tehát egy ún. útitervet készít a napra, hiszen fontos, hogy tudjuk, hogy hogyan is fog kinézni a napunk. Tim úgy tapasztalta, hogy az eredménytelenség az egyik feladat elvégzése és a másik megkezdése közötti időközökben “bukkan fel”. Ebben a résben ugyanis elterelődik a figyelmünk, és ha nincs útitervünk, akkor elkerüljük a “nem szeretem” feladatok elvégzését, és ezzel elrontjuk a dolgokat. Az tanácsolja: “Ha korán végzel a mai listáddal, egyszerűen menj vissza a postaládádba, és adj hozzá még néhányat! Az összes feladat elvégzése hozzásegít ahhoz, hogy javuljon a munkamorálod.”

Tim az önmenedzselési készségei javításán keresztül érte el, hogy produktívvá váljon. Az önmenedzsment azonban a fenti példánál jóval tágabb fogalom.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ AZ ESETTANULMÁNYOK OLDALON